Először is a hangzásról szeretnék megemlékezni, mert valami eszméletlenül bika módon dörren meg a korong és ez tényleg szó szerint mennydörgés. A gitárok öblösen, izomtól duzzadva szólalnak meg, mintha rákötöttek volna egy tehervonatra pár sugármeghajtású rakétát. Konkrétan falat képeznek körülöttünk a gityók! A dobverők géppuskaszerűen és mélyen csapódnak le a bőrön. Minden egyes leütött hangot kristálytisztán hallani és érdemes is figyelni rá. A basszus leülteti az eleve súlyos frekvenciákat. Tomi vokálja megkapta az őt megillető helyet. Középpontban van, de mégsem telepszik rá a hangszerekre. Ha modern, mai hangzású kiadványról van szó, amiben van kellő spiritusz, akkor valami ilyesmire gondolok. Ütnek, rúgnak, harapnak a hanghullámok.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
Hallgasd meg az album dalait: "Hate Transplant" (2022)
