Ami mellett nem mehetünk el, hogy a srácokat ún. metalos hardcore-bandaként ismerte meg a negyérdemű kicsivel több mint négy éve, és noha a hardcore-gyökerek még mindig ott vannak a zenéjükben, a sebességükben, vagy csak az énekes, Waldmann Szilárd fizikumában, a technikai részeit lassacskán levedlette a zenekar. Az egyszerűbb és súlyosabb témákat felváltották a technikásabb, groove- és svéd láncfűrészhangzás-orientáltabb tekerések, ami a mostani kislemezen már jócskán inkább előtérbe kerül, mint a másfél évvel ezelőtti második nagylemezen, ami még azért próbált ebbe a hácés vonalba több ujjal kapaszkodni. Ezzel amúgy semmi gond nincs, sőt, nekem a Devoid valahogy mindig inkább metal volt, mint hardcore. Most pedig, hogy a zsánerrendőrség is lehelyszínelt, lássuk, mit is értek az “elmetalosodás” alatt.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull honlapján...!
Hallgasd meg az EP dalait: "Parallel Realities" (2022)
