Már a beállásnál úgy szólt kifelé a cumó, hogy atyaég, a Methusalem hangjai betöltötték a kerthelyiséget. Fél 9 magasságában aztán belekezdtek a fiúk a módszeres pusztításba; ahhoz képest, hogy 11 hónap hiátus után ez volt a legelső (!) fellépésük, semmilyen negatív változást nem tapasztaltam. A dalokban rejlő düh és agresszió simán átjött, talán az első pár számnál éreztem, hogy „valami van” de aki ennyi kihagyás után újra színpadra áll és nyomja kifelé magából a nótákat, nem meglepő, ha kicsit máshogy alakulnak a dolgok. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy játék közben jön bele igazán az ember és ez pontosan így is történt a srácok esetében.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a Rockbook honlapján...!
