Jó ötlet volt egy olyan dallal indítani a lemezt, amit még nem lőttek el a felszopók alkalmával, így valamelyest megmarad a meglepetés, a felfedezés varázsa. Az Ebullition egyből a közepébe vág: egy rövid bevezető után hamar gyors sebességre kapcsolnak. Nem vagyok egy bonyolult lélek: ha van tuka-tuka dobolás, az máris plusz egy pont. Mindjárt feltűnik az is, milyen sokoldalú a dal: hiába egy dühös, vad tekerés, el lehet csemegézni a részletein, a belassított középrész különösen tetszik.
Olvasd el a teljes kritikát a RockStation oldalán...!