Mint ahogy eddig, most is elmondható, hogy a dalok mindegyike magában is önálló karakterrel rendelkezik, és pont ezért is lehetséges, hogy üresjárat nélkül megy végig a teljes anyag. Itthon kevés zenekar inspirálódott belőle, ennek ellenére, vagy pont ezért kellemes meglepetés a néhol az AFI csúcskorszakát (Sing the Sorrow) idéző témák, Refused-hatások (sőt a Három lapát a vén szélmalmon felénél még egy kis Toolt is érzek), melyeket úgy formáltak a saját képükre és úgy helyeztek el a világukban, hogy lemezről-lemezre aktuálisak, markánsak és végtelenül energikusak maradtak.
Olvasd el a teljes kritikát a Nuskull honlapján...!