Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.


jack lobotomia

A mindenkori Jack esszenciáját, ami ugyan időről időre differens ízt hordoz az egyszeri hallgató számára a zenekar egyes éráiban, most leginkább a punk, crust elemek kiemelése jellemezi. (Ennek alapja lehet az is, hogy Niinimaa nem volt rest, és jól előretolta a dobokat.) Persze-persze, a fiúk ettől még úgy tolják mindenféle figyelmeztetés nélkül arcunkba a zúzdát, hogy csak bárgyú mosollyal vigyorgunk az arcunkon, hogy de jó, ma sem a húsdarálóban végeztük. [...] De nem csak „egyszerű” grind tételek hevernek szerte széjjel az albumon, mert a Globalizált lobotómia és a Regisztrált gyűlölet gitártémái már-már a réginek számító „szepus” időket idézi fel bennem.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!

Hallgasd meg az album dalait: "Lobotómia" (2022)

esperfall1

Ha kéne egy „for fans of:” listát írnom az Esperfallhoz, egyértelműen ott állna a Nightwish (elsősorban az instrumentális részek billentyűs díszítése, a dallammenetek), a Children of Bodom (egy-egy dal dinamikus húzása, ritmusa, na meg a gitárok, duh!), néha akár az Epica (de lehet, hogy csak Nóri hangja miatt), meg szerintem mostanság az Aephanemer is (a Black Flag refrénjének pont úgy van egy folkos íze, mint az Aephanemer dalok egy jó részének – anélkül érzed benne a népzenét, hogy a zene akár 0,1%-ban is folk metal legyen). Az album emellett sokkal keményebb is, mint amire vártam.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Metal.hu oldalán...!

Hallgasd meg az album dalait: "Origins in Darkness" (2022)

vodkaforkids ep

Annyira jól megírt dalokat vonultat fel a lemez, hogy csak dicsérni lehet. Nem csak arról van szó, hogy a Dismisfit szimplán gyors és mellőz minden fantáziát: roskadozik az ötletes és ügyesen kivitelezett megoldások súlyától, az összes akkordnak, gitárfutamnak, pár hangos díszítésnek is jelentősége van, a rövid átvezetőktől kezdve a masszív riffeken át a cséphadaró dobokig, az énekről már nem is beszélve. Mindezeknek köszönhetően az album végig fenn tud tartani egy feszült iramot és atmoszférát, amivel kifejezetten sikerült kibontani a tematikát, emellett pedig csavaros és érdekes, ez pedig kiemelkedően fontos egy négytételes album esetében.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull oldalán...!

Hallgasd meg az EP dalait: "Dismisfit" EP (2022)

nestofplagues1

Apropó, deathcore: a zenekar rendesen megszórja a dalait elektronikával, illetve a refrénjeikben egyértelmű a metalcore-hatás (tiszta, dallamos ének), azonban ők semmilyen egyéb vonalat nem hoznak be a zenéjükbe, azaz szó sincs itt semmiféle blackened, szimfonikus vagy indusztriális dolgokról. A brutális, mélyre hangolt, djentes riffelés és Ivanics Dániel kompromisszummentes, horzsoló vokálja, no meg a breakdown-ok viszik előre a nótákat, habár a "To Kill A God" azért hoz némi újdonságot is.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár blogon...!

Hallgasd meg az album dalait: "To Kill a God" (2022)

archaic2022

Gyorsan essünk túl a száraz tényeken: bár a Jósa Tomi által írt énekrészek már megvoltak, de a kiválását követően a 2018-ban gitárosként érkezett, majd frontemberré is előrelépő Erdélyi Peti átalakította a témákat a saját ízlésére és hangfekvésére, majd újra felénekelte azokat. Ami pedig a basszer pozíciót illeti, Illisz Ákost 2019-ben Nedoluha György, őt pedig tavaly Horváth István váltotta. Utóbbi végezte az előző lemez hangmérnöki munkálatait, így nem volt zsákbamacska a bevétele. A változások ellenére az irány továbbra is a Bay Area és a teuton (német) thrash keverése, ahol a tempó és az erőszakosság utóbbiból, míg a dallamosság és a változatosság inkább az előbbiből táplálkozik. Úgy is mondhatjuk, hogy a Kreator nyerssége és a Testament dallamossága lett bebújtatva egy modern, divatos ruhába.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull magazin honlapján...!

Hallgasd meg az album dalait: "The Endgame Protocol" (2022)

nestofplagues1

Kövecses Evelin érkezésével a második gitár fronton bebetonozódott a felállás, az énekes Ivanics Dani pedig belátta, hogy nem tud örökké bujkálni a fejében lévő démonok elől és szembe kell néznie velük. Ebből már kiderülhetett, hogy a To Kill a God a mentális betegségek és függőségek témakörét, mondhatni jobbára Dani “személyes poklát” járja körbe. A lemeznek nem csak a mondandója teremt könnyebb kapaszkodót a mai 20-as, 30-as éveikben járó egyéneknek, de műfajilag is nagyjából a deathcore és metalcore közé csáklyáznám be a hangzást, amik mint tudjuk, elég jó érzelemkifejező stílusok. A lemezt hallgatva leginkább a 2010-es évek elején felfutó Sumerian-bandák jutottak eszembe (Born of Osiris, Veil of Maya, After the Burial stb.), és bár manapság már nem egy nagy truváj ezt a soundot képviselni, tény, hogy itthon erre nemigen van példa.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull magazin honlapján...!

Hallgasd meg az album dalait: "To Kill a God" (2022)

jack lobotomia

Hat éve már az utolsó nagylemeznek, ami a Neurozis volt, ami nekem személyszerint az egyik kedvenc grind anyagom. Noha, nem mintha közben lazsáltak volna a srácok, szinte minden évben adtak ki valami split-et, a legutolsóról volt szó itt is. Közbe meg szinte megállás nélkül járják hazánkat és a környező országokat is, így nem hiszem, hogy sok idejük maradna otthon a mosogatásra, ez a zene meg kiváló levezetés az asszony baszogatása miatt kialakult feszkóra. A recept az ami eddig, csak egy pici finomhangolás volt most a hardcore-os gyökerek felé. Ami brutál jó menetelős témákban és légy zümmögős gitárokban nyilvánul meg. Közbe meg vannak nagyon érdekes gitáros okoskodások is, mint a Járulékos Veszteség hátborzongató dallama, a végén.

Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang blogon...!

witchthrone ep

A zenei oldal kétségtelenül fekete fém, de az ortodox hallgatók számára elképzelhetőnek tartom, hogy kissé idegennek fog tűnni az a modernebb megközelítés, ahogy a Witchthrone fogalmaz. A hosszúra vett, de kétségtelenül hangulatos, ambientes Introt követően a talán legerősebb szerzeményükkel, a Failing Conscience-szel kezdik a dalok sorát. A Witchthrone a korszellemnek megfelelően értelmezi a black metalt, de nem merészkedik a stílusidegen elemek közelébe, az ötös mégis változatosan bánik a tempókkal. Doomos/drone-os elnyújtott riffek éppúgy szerepelnek az eszköztárban, mint a korai norvégokra jellemző tekerések. A vokálok talán a legkevésbé tipikusak, a megszokott rikácsolások mellett olyan, leginkább a deathcore műfajnak megfeleltethető hangok is előfordulnak, melyek ebben a zenei közegben kissé idegennek tűnnek, de az összhatás mégis működőképes.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockstation blogon...!

Hallgasd meg az EP dalait: "This Place Is Hell I Call It Home" EP (2022)

golconda2

A covid járvány által előidézett karantén és homeoffice helyzet számos zenészt arra sarkalt, hogy kreatív energiáit új dalok írásába és hangfelvételek készítésébe ölje. Erős a gyanúm, hogy a Golcondával is hasonló történt, hiszen az eddig rájuk jellemző komplexitást új szintre emelték, egy koncepcionális, egybefüggő album megszületésében kristályosodott ki a banda eddigi munkássága. Arra is nagyobb összegben fogadnék, hogy a karantén időszakban a srácok sokat pörgették a Cyberpunk 2077 -et és/vagy a Szárnyas Fejvadászt. A konceptalbum középpontjában ugyanis a ma, és a jövő emberének problémái állnak, a zene mellett ezt nagyon hathatós „alámondások”, bejátszások színesítik az egészet.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rics & Green blogon...!

Hallgasd meg az album dalait: "Posterity" (2022)

rivers ablaze3

A játék neve pedig, amit ezek az urak alkotnak, talán a progresszív death/black metal jelzőkkel írható le a leghatásosabban, de nyilván ezeken kívül innen-onnan azért találunk még kapaszkodót, tehát egy szép, terjedelmes stílusrepertoárt látunk felvonultatva. [...] Ahogy felcsendül a kezdő Cosmic Venture Arch, kapunk majdnem két percnyi gondolkodási időt, hogy biztos fel szeretnénk-e szállni erre a kozmikus haláljáratra (spoiler: kár lenne kihagyni). Aztán beindul a csörte, Marci gitár- és bőgőjátéka továbbra is beleköthetetlen minőségű, ezzel a friss igazolás, Knapp Oszkár (Grizzly, Wrong Side, ex-Insane stb.) orgánuma alkot verhetetlen elegyet. Bár Oszi ebben a műfajban még épphogy csak megmártotta a lábát, mint vendégelőadó (illetve a már említett első Rivers’-lemezen is feltűnt), olyan, mintha mindig is ezt az énjét kereste volna. Kiválóan hozza a négy-öt különböző scream technikát, továbbá a már tőle ismert Burton C. Bell-es (ex-Fear Factory, Ascension of the Watchers) tisztákat.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull honlapján...!

Hallgasd meg az album dalait: "The Black Hole Era" (2022)

cultic pulp demo comp

Fenntartások nélkül kijelenthető, hogy a death metal aranykora 1988 és 1992 közé tehető. Az viszont már jogosan vet fel kérdőjeleket, hogy ebben az időszakban melyik volt a műfaj csúcséve. Nos, a magam részéről, szigorúan érzelmi alapon 1992-re voksolnék. [...] Hogy csak 1992-nél maradjunk, magyar földön ekkor jelent meg az első - hivatalosnak tekinthető - kazettaalbum a Monastery debütálása képében. A további zenekarok pedig javában demóztak. A harminc évvel ezelőtti termésből kimagaslott a nyíregyházi Unfit Ass: Absurd Reality-je, a fővárosi Subject: Nihilistic Perspectives című kazettája, a szombathelyi Extreme Deformity demója, illetve a pécsi Cultic Pulp bemutatkozó szalagja. [...] A pécsi trió 1991-ben alakult és néhány éves fennállása alatt két demo felvételt rögzített, melyek a maguk idején, a korszellemnek megfelelően házilag másolt kazettákon és fénymásolt borítókkal terjedtek a hazai mozgalomban. Évek óta szó volt a felvételek újra kiadásáról, de az eredeti terv egy LP verzió volt. Megrögzött CD hallgatóként örülök, hogy végül nem így alakult a dolog.

Olvasd el a teljes lemezismertetőt a RockStation blogon...!

venen4

Az Anti-modernista black metal szólt tűzte fel zászlajára 2021-ben az ambient black/doom metalt játszó hazai Vénen projekt. A kifejezést René Guénontól kölcsönözték, mely egyben tradicionális világszemléletünkre is utal. Ennek fényében született meg egyedik albumunk a Parameśvara. A lemez a formáció első olyan koncepciós albuma, melyet egy vallási hagyomány, a Shaivizmus szelleme itatott át. [...] A Parameśvara előző anyagaikhoz képest a projekt egy kifinomultabb „kaotikusabb” arculatát mutatja meg, amelyben a jórészt instrumentális tantrikus, amibient és ridegebb black metalos részeihez egy rituálészerűen, vagy inkább mantránként ismétlődve kapcsolósnak a dalszövegek. A tőlük megszokott zizegős, fémes pogány black doom alapokra helyezett dalaikhoz esszenciális tiszta erővel kapcsolódik a tiszta hindu antikozmikus mágia.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!

Hallgasd meg az album dalait: "Parameśvara" (2021)