Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.
- Részletek
- Ary
- News
Ma már annyira sok kis- és nagylemez – és persze más kontent is – bizonyítja, hogy a tartalomfogyasztási szomjunk csillapítása érdekében inkább a felvizezést választják egyes bandák, a minőség rovására, de legalább látszólag sokat kapunk kézhez. Szerencsére az Auraleak legelső albumánál nem érződött az, hogy a “na még legyen két-három dal tölteléknek, mert a tíz trekk az már szép mennyiség” mentalitást követnék és alapjában véve mindenhol érződött a számokba belefektetett idő, illetve energia. Az összkép szempontjából az is egy tökre jó dolog, hogy az Indigo és a Comet egyaránt kapott egy fasza klipet, melyek remekül bemutatják, mennyire jól kimaxolható egy dal vizuális életre keltése anélkül is, hogy egy Oscar-díjra érdemes film valamely részletével akarná felvenni a versenyt. A kevesebb néha valóban több és jobb is, teret ad a tudatos építkezésnek.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Wayo honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "The Spirit Matrix" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Az elmúlt évben eléggé megerősödött a hazai thrash metal felhozatal. Számos utánpótlás zenekar mutatkozott be jobbnál jobb anyagával, kezdve a kecskeméti Battery, a pécsi tinikből álló Incarnate, vagy a soproni KillerSick, hogy csak az ígéretesebbeket soroljam. Ilyen csapat a debreceni Spleen zenekar is, akik 2021-es megalakulásuk óta céljuknak tartják a tharsh metal műfajának életben tartását. A csapat tagjai ránézésre a 20-as éveik elején, közepén járnak és gondolom ők is az anyatejjel szívhatták magukba a műfaj alapjait, amit eddig az általuk kiadott néhány single-dalban, EP-n és a 2024 májusában debütált Dead Creature című első lemezükön tártak elénk. A 10 dalt tartalmazó korong abszolút a ’80-as évek underground thrash / death korszakának megfelelő borítóval bír, a hangzását tekintve padig az akkori bandák ölni tudtak volna azért, hogy egy ilyen, ha nem is 100%-ig steril, de nagyon is remekül szóló anyagot adjanak ki.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
Hallgasd meg az album dalait: "Dead Creature" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Nem hiszem, hogy annak, aki követi a hazai underground extrém vonalát, be kellene mutatnom a saját magát misanthropic black metalnak tituláló Vrag projektet. Direkt nem írtam zenekart, mivel ez a formáció egy egyszemélyes küldetés, Neubauer Roland (Witcher, Frozen Wreath) zenei kinyilatkoztatása. Immár negyedik nagylemezét adta ki Rendületlenül címmel. Gyors, blast-beatekkel ellátott fekete zúzdával indít a címadó nóta, telis-tele hangulatos riffel, heroikus pillanatokkal, számomra igen pozitív üzenettel. A lemez nagy része egyébként ezt a tempót diktálja...
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
Hallgasd meg az album dalait: "Rendületlenül" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Pont a minap beszélgettünk drága komámmal arról, hogy mi is történt a stoner metallal. Mert valljuk be, az elmúlt 10-15 évben a hihetetlen, már-már túláradó stoner rohamból mára alig maradt legénység talpon a vidéken. Azt hiszem mint sok stílus, ez is kitermelte az igazán zélóta híveit, és ez szívvel-lélekkel összekovácsolt zenét eredményez. Ilyen zélóta a Zephyr is, akiknek Grand Voyager című lemeze épp most jelent meg. Az album munkálatai a Savage Studios-ban zajlottak. A lovas intro - Tatanka, amiben a gityó szépségesen természetesen szól, csak egy kis délibáb. A Mentor ugyanis olyan szőrös, láncos, olajos sztorival érkezik, hogy nem is veszek többé 10 évnél fiatalabb autót, csak hogy bele tudjak nyúlni.
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Grand Voyager" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
A pesti underground rendezvények látogatói számára a Gore Thrower nem szorul bemutatásra. A hasonló volumenű események gyakori résztvevőjeként ismert old school death metal banda idén új EP-vel lepte meg a nagyérdeműt, ami hozza a tőlük megszokott, morbid humortól továbbra sem mentes extrém súlyosságot. Zenéjükre mindig a többnyire egyszerű alaptémák és a közép- illetve thrash tempó volt jellemző, ami alapvetően buli kompatibilis bandává tette őket. Ehhez gyakran dallamosabb, rövid szólók és átkötések társultak, illetve főként mély hörgős vokál adta a fő narratívát. Ez az összkép az előző, Vatican Deathfest EP-n rögzült teljesen a jelenlegi formájában, és a Feast on Mortals-ra is átöröklődött.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Metal.hu oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Feast on Mortals" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Bár a zene ezúttal is egyszerre ötletes és hat zsigerinek, mégsem könnyű megjelölni, merre mozdult tovább a csapat zeneileg. Legalábbis, amennyiben ragaszkodunk különféle zsánerekhez és zenekari hivatkozásokhoz, akkor nagy eséllyel belebonyolódás lesz a vége (e tekintetben a Pantera/Down/COC-szentháromság egy csipetnyi Motörheaddel és BLS-sel kiegészítve jó irány lehet), így a legegyszerűbb és talán leghelyénvalóbb, ha annyit jegyzünk meg, hogy a kvartett ismét szélesített valamelyest a saját maga által az utóbbi két évtizedben feltérképezett-kitaposott ösvényen.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Steel Is the Way" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Játsszunk el a gondolattal egy pillanatra: itt ez az új album egy magyar zenekartól, amelynek nem ismerem a tagjait és a múltját sem. Csak a zene számít, amit hallok. Úristen, hogy szól!? Kegyetlenül tömény, testes, egyúttal van tere! Az a basszusgitár-téma az elején, milyen finoman, selymesen búg!? És a kezdő riffek alatt a szavalás? Egy tömegek előtt, lázas tekintettel beszélő forradalmár képe jelenik meg előttem. Aztán beindul a dal, ami több, különböző dinamikájú részből áll össze és egy hatalamas, tényleg monumentális refrénben csúcsosodik ki! Ebben a hét percben annyi ötlet, annyi zene és annyi érzelem akkumulálódott, hogy másnak ebből egy teljes albumnyi dal is kijönne.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Az utolsó rapszódia" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A teljes lemezt már nagyon hallani akartam, bár tartottam tőle, illetve mondjuk úgy: benne volt a pakliban az a lehetőség, hogy ez is cirka két-három húzótételt tartalmazó anyag, mint a Metálbomba volt. Viszont már az első hallgatás közben éreztem, hogy oké, megvagyunk, rendben vagyunk, ez férfimunka, el lehet engedni a parát mind a dalokkal, mind az új frontemberrel kapcsolatosan. Én személy szerint az olyan Gép-nótákat kedvelem, amik direktebbek, kevésbé komplikáltak vagy művésziek és az sem baj, ha van bennük némi tempó. Ilyenből meg van egy pár, olyanok, mint a címadó, az Amíg a tűz tombol, a Tiszta hitem, a Gábor énekével már ismerős Ég veled, a Neked vagy a Fogadj el. Ez már meg is van annyi, mint amennyi kedves Pokolgép-nótám volt a legutóbbi 20 évben. Pozitív? Az.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Vissza sose nézz" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
2024 pezsgett a jobbnál jobb zenekarok jobbnál jobb megjelenéseitől, ebben pedig kis hazánk is konstans magasan tartja a lécet. Legszívesebben minden egyes idei honi kiadványról beszélnénk kicsit (vagy többet), de erre egész egyszerűen nincsen sajnos kapacitásunk – azonban így se akartunk senkit update nélkül hagyni azzal kapcsolatban, hogy az év során milyen finomságok hagyták el a magyar underground konyháját. Néhány fontosabb, érdekesebb vagy épp eldugottabb lemezt már kiveséztünk, de ahogy mondani szokás: bőven van még ott, ahonnan ezek jöttek. Ebben a mostani, nagyjából tematika nélküli underground gyűjteményünkben akad nagy- és kislemez, friss debütálás, demóanyag, rendszerkritikus megszólalás, hobbizenélés és öndefiniálás, a pár perces lemezhossztól a háromnegyed órás utazásig. Bár a cikk megjelenésekor már javában zajlanak az év végi listáink munkálatai, még előbb mindenképpen szerettünk volna pár értékes anyagról külön is írni, hogy véletlenül se maradj le a Beerzebub, a Black Particles, a Gear, a Retorsion és a Vér alábbi kiadványairól.
Olvasd el a teljes ismertetőt a Nuskull oldalán...!
- Részletek
- Ary
- News
A Brygmus névre hallgató fővárosi kreatúra öt éve kelt életre. Ha jók az infóim, az egykori alapítók közül már csak a gitáros Szakács Bence (GRRRMBA, Jack, My First Knife, stb.), illetve a négyhúros felelőse, a Her Highness soraiból ismer(he)t(ő) Kovacsics Tamás vannak a fedélzeten. Tavaly csatlakozott hozzájuk Németh Szabolcs gitáros, illetve Szőke Bogi vokalista, akarom mondani, voKILLista. A dobokért pedig Illés Ádám felelt. Az Augury még tavalyi cucc, egészen pontosan még egy éves sincs, így talán nem késő ejtenünk róla pár keresetlen szót. Annál is inkább, mert jelen lemez már a második Brygmus anyag a holland Dying Sun Records gondozásában. Nyilván limitált fizikai példányszámokról és az underground legaljáról van szó, de a saját közegüket nézve emiatt csak jár nekik egy kalapemelés.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a RockStation blogon...!
Hallgasd meg az EP dalait: "Augury" (2023)
- Részletek
- Ary
- News
Az Oddha Raur a zenekar kísérletező és merész oldalát mutatja be, mind a hangzás, mind a hangszerelés vonatkozásában. Az előző lemezekhez képest itt egy súlyosabb, metálosabb hangzás dominál, amely a dalok sűrűségében és dinamikájában is jól érezhető. A pszichedelikus metál és az improvizatív jazz merész módon keveredik a sludge, drone és ambient elemekkel, így kialakul egy sajátos zenei világ, amely folyamatosan fejlődik és átalakul.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockbook oldalain...!
Hallgasd meg az album dalait: "Oddha Raur" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A FeketeFagy név mögött álló alkotó(k) személye ha nem is veszik a Káoszba, nehezen felderíthető. De ez a körülmény jelen közegben nem is lehet prioritás. Az egylapos borító sem tartalmaz erre nézve információt, mindössze a dalszerző Attila (Azzarath) lábjegyzete került a fekete-fehér grafika túloldalára. A cél minden bizonnyal az volt, hogy a hallgatónak minden téren szabad képzettársításra legyen lehetősége. Az előző, Átokhold című felvételhez nem volt szerencsém, így a minimalista design révén fel voltam készülve arra, hogy raw, vagy necro black metallal lesz dolgom. Ezen alirányzatok jegyei ugyan fellelhetők az egyes epizódokban, de a Káosz esetében korántsem csak erről, a sok esetben kényszer szülte minimalizmusról van szó.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a RockStation blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Káosz" (2024)
