Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.


os2

A magyar death metal egyik új üdvöskéjéről lesz szó ebben a recenzióban, és el se tudom mondani mekkora örömmel tölt el, hogy ezeket a sorokat leírhatom. Nagyon lassan, de biztosan helyet követelnek maguknak az itteni bandák az undergroundban, mégpedig a magasabb páholyokban. Mindez igaz a Budapestről származó Os-ra is, annyi különbséggel, hogy ők már demot, EP-t és egy nagyszerű albumot tettek le a vérrel és kátránnyal beterített asztalra. A Stationes Viae Mortis az Iron Bonehead érdeklődését is felkeltette, így kaptak egy nagyszerű lehetőséget arra, hogy még nagyobb névre tegyenek szert. 2014-es alakulásuk óta szépen végigmászták a szamárlétrát, egészségesen fejlődött a banda és a karrierje. Most a világra szabadítják legújabb förmedvényüket, ami a Tehom névre hallgat.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!

harmed1

Az már az első “teljes értékű” dalból, a Safe and Soundból kiderül, hogy ez még mindig az a Harmed, akiket öt éve megszerettünk. De igazából mégsem: kikerült egy gitár (Keresztesi Balázs), bejött egy bőgő (Schiszler Soma) és az éneket is más tolja (Rockov Milán). Nyilván a húrmaszturbátorok most felszívhatnák magukat, hogy “jaj, ne, oda a technikásság!”, de ez cseppet sincs így, sőt ha lehet, a dalok még kaotikusabbak ebben a felállásban, és a riffelde fülbemászási faktora is jobban nyomon követhető.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull honlapján...!

Hallgasd meg az album dalait: "The Everchanging Gap Between Life and Loss" (2022)

classica1

A „Malmsteen és a korai Helloween keresztezése” definíció nagy leegyszerűsítés, mert ennél azért sokkal komplexebb és progresszívebb az anyag. A Classica első lemezéről a fenti két stílusteremtő klasszikus mellett a korai Dream Theater, Majesty, Conception, Kamelot, Symphony X, Crimson Glory, Space Odyssey, Royal Hunt és Mark Boals neve juthat a hallgató eszébe. Az anyag nagy erősségei a kiváló hangszeres tudás és a magas szintű, minőségi zeneszerzés mellett a fogós dallamok, riffek és gitárszólók, amelyek az első pár hallgatás során kitörölhetetlenül ott ragadnak az ember fülében. A Malmsteen-es, neoklasszikus gitárjáték, a mágikus billentyűszőnyeg és a messziről felismerhető Classica-énekvilág, ami szinte egyedülálló, mind meghatározó összetevői ennek a muzsikának. Zeneileg a másik két lemezük is hibátlan, de ott kevésbé fogósak a dallamok és a hangszeres témák.

Olvasd el a teljes cikket a Rattle Inc. honlapján...!

enemyefforts3

Az Enemy már jó ideje „fenyeget” bennünket a klasszik felállással készülő új lemezzel és láss csodát, végre kezemben az anyag, mely „Nincs menekvés” címmel látott napvilágot. Óriási az öröm, nem tagadom, rettentően kellett ez. Nem csak azért, hogy a srácok megmutassák, hogy „igenis így kell játszani a thrash-t” hanem magának a kis színterünknek hiányzott már nagyon egy ilyen szívet-melengető korong. [...] A kétféle orgánum használata (Peti és Hakosz, azaz László Péter és Hangai Gábor énekesek) sokat dob a zenén, a csordavokálok különösen hatásosra sikeredtek. Élőben persze hatványozottan érvényesül ez a 2 frontemberes kombó.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockbook oldalán...!

Hallgasd meg az albumot: "Nincs menekvés" (2022)

mudi1

A Mudi, ha a zenei palettát nézzük, akkor a Mudfield és az Isten Háta Mögött törvénytelen gyereke akar lenni, egy jó adag Pepper Keenanes Downos riffeléssel. A hangzás, modern? Lehet ilyet mondani, vagy inkább úgy fogalmazzak, hogy érezni rajta a stúdiós munkát, ami nem válik hátrányára, ellenben a stoner ízt kicsit megnyesi, és ez által sokkal metalosabb soundot kapunk. Ettől függetlenül a riffek nagyon tudnak hasítani. A nyitó Minden Szar egy tipikusan olyan tétel, amitől kedvet kapsz az egész lemezhez. A dal nincs két perc, ettől függetlenül olyan zsíros, karcos refrént kapunk, amit csak imádni lehet.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a RockStation blogon...!

Hallgasd meg az albumot: "Kényszermegoldás" (2022)

endre demo1

A B/3 c. nyitánnyal el is kezdődik a jó, öreg „vonulós stoner” érzés. Nem tudom miért vannak ennyire kitolva a cinek a track elején, viszont lényegtelen, amikor meg is érkezik a csapat igazi esszenciája, a női ének. Ennél a pontnál Endréék számomra ugrottak egy jó nagyot, mivel VÉGRE nem egy Ozzy, vagy Clutch utánzásba hajló erőlködést hallok. Mondjuk az Ozzy koppintás főleg a stílus első szülőhazájában, az USA-ban jellemző. A görögöknek meg ott van Demis Roussos. Az énekesnő meg se próbál Janis Joplin lenni, nagyon szép, álmodozó hangja végig úszik ezen a kellően szutykos anyagon. A második, örömteli húzás a szaxofon.

Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang blogon...!

Hallgasd meg a háromszámos anyagot: Endre - "demo_1" EP

torespont ep

Az EP harmadik dala, a Nyári sláger, és itt egy picit megálltam, remélve, hogy ez nem egy kaliforniai punk stílusú nóta lesz, mert akkor röhögve fogok az asztal előtt összeesni (hehe). Szerencsére nem, mert a szám egy remek stoner feelingű nyitással indul, ami tényleg megadja a slágeresség ízét, de aztán a zene hirtelen átvált hardcore/metalcore-ba, amitől felforr az ember vére, és ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy ugráljon rá. Ritkán hallok olyan dalt, amelyben a stoner és a southern rock érzés a modern metal zenével, illetve a hardcore-ral ötvöződik, de íme, itt a remek példa.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. honlapján...!

Hallgasd meg az albumot: "Összhang" EP (2022)

erkolcsimozsdo csb

Náluk mindig az volt az érzésem, hogy hiába rágják a szánkba, hogy mekkora trash amit csinálnak, mindig az jön át, hogy ez azért egy precízen megszerkesztett dolog. Persze zeneileg káosz, ami tele van mindennel, amit szeretnek, gondolom. Van itt metal, punk, hardcore, screamo, post-rock, kis elektronika. Meg ezeknek a mindenféle elkorcsosult egyvelege, ami sokszor feldolgozhatatlan, sokszor komolyan vehetetlen, de mégis magában hordoz egy zsigeri érzést, ami annyira jellemző az én korosztályomra. A talán már felnőtt korba lépett, modern, késő fiatal, kora öreg pupákok nagyrészével együtt rezonál.

Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang blogon...!

diaftora1

A Hangok elnevezés alapján nekem már egyből az Ektomorf ugrott be és akaratlanul is hozzájuk hasonlítottam a zenekart látatlanban is. És nagyot nem is tévedtem. A srácok magyar szövegekkel dolgoznak, ami azért nem egy könnyű feladat, pláne nem, ha az ember ezt bélből akarja ordítani. Kivételre azért van példa, hiszen Gábor Bácsi a Watch My Dying nevű idősek klubjából remekül hozza a rímeket és az ordítást is évtizedek óta. Tehát van példa rá kis hazánkban, hogy lehet világszínvonalúan dalt írni és ordítani magyarul is! A Diaftora azt mondom, hogy ennek az útnak, ösvénynek a legelején jár.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a RockStation blogon...!

Hallgasd meg az album dalait: "Hangok" (2022)

isnt ep

A lemezt az Anything klipje vezette fel, ami amúgy egy hagyományosabb melodeath tétel. Az imidzsvideo azzal a sejtelmes vörös köddel sokat erősít rajta. Mondjuk, amikor megszólalt a kezdő gitártéma kicsit meglepődtem, mert inkább rockos, mint metal, de ez csak néhány pillanatig tartott. Ez egy masszív nyitótétel, ami képes megragadni a figyelmet és minden (zene és ének) benne van, ami miatt szeretjük ezt a skandináv ízű melodikus death metalt.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!

Hallgasd meg az EP dalait: "Leave Our World" EP (2022)

 A post-hardcore BrickLn búcsú EP-jének kibeszélése a Fülelő videoblogon.

Mindig örülünk, ha valami olyasmit kaparinthatunk a kezünk és a füleink közé, amihez hasonlóval még nemigen vagy csak nagyon korlátozott számban hozott össze minket az élet. Nos, a BrickLn új cucca, a Korlelet határozottan valami ilyesmi. Úgyhogy - ha eddig nem ismertétek volna a srácokat - fedezzétek fel velünk együtt ezt a négy nótát, aztán jöhetnek a vélemények!

nestofplagues1

Ivanics Dániel énekes/basszusgitáros nem csinál titkot abból, hogy az utóbbi időszakban mentális problémáiból adódóan kemény dolgokon ment keresztül. Emiatt a sűrű dalszövegeknek időt kell adnunk ahhoz, hogy legalább némileg leülepedjenek. Még a szövegek mélyebbek, elgondolkodtatóbbak lettek, addig a zenei oldal a deathcore irányából egy határozott lépést tett a groove metal felé, így pedig a Nest már a 90-es évek közepének muzsikáin szocializálódott hallgatókat is telibe találhatja.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockstation blogon...!

Hallgasd meg az album dalait: "To Kill a God" (2022)