1990. Úgy gondolom, hogy ez az év hozta el a hazai heavy metal színtér áttörését. Azontúl, hogy a Pokolgép a negyedik, az Ossian pedig a harmadik lemezét adta ki, egy friss, új, tettre kész generáció nőtt, sorakozott fel mögéjük, mintegy konkurenciaként, első alkotásaikat megjelentetve. Tankcsapda, Dance, Sex Action, Moby Dick, Sing Sing, majd 1-2 évvel később Stress, Lady Macbeth, Marilyn.
Pokolgép. Ahogyan említettem, negyedik korongját készítette el hazánk toronymagasan legnépszerűbb heavy metal együttese, de, ahogyan utaltam rá, ott „lihegett a nyakukban” az új hullám, amelyet Tarca László dobos szavai is igazolnak. „Jött a konkurencia mögöttünk, toltak bennünket, ha kellett, ha nem. Mert előttünk nem volt senki, mindenki utánunk jött, mindenki bennünket akart megverni. Mert ez így szokott lenni. Ezért aztán nekünk minőségi munkát kellett állandóan úgy produkálni, hogy egy ilyen presszió volt mögöttünk. Ami sok szempontból persze jó volt.” Történt azonban a színfalak mögött valami olyasmi, amiről mi rajongók nem tudtunk, nem tudhattunk...
Olvasd el a teljes lemezismertetőt a Rattle A.D. honlapján...!
