makodavid

Tíz év... Az én fejemben ez egy nagy massza, ami, ha muszáj belegondolnom, csak egy pár éve tart. Bennem hivatalosan 2016 az indulás éve, amikor Justin Greaves meghívott Crippled Black Phoenix-turnéra. Ott is körülbelül a harmadik állomás volt az, ahol elkezdtem érezni, hogy ezt van értelme komolyan csinálni. Felkeltem reggel a nightlinerben, és felmondtam a munkahelyemen. 2013 és ‘16 közt ez már csak egy jutalomkör volt számomra, semmit nem akartam már ettől, azon kívül, hogy az a pár dal, ami még létezett, legyen felvéve, és néha játszam el élőben őket. Ehhez képest az, ahol most tartok tényleg távolságnak vagy magasságnak tűnhet, de innen nézve nehéz így látnom, és időről időre kényszerítenem kell magam, hogy legalább egy kis elégedettség töltsön el, ha visszanézek.

Olvasd el a teljes interjút a Mögött blogon...!