Talán nem tévedek nagyot azzal a tippel, hogy a WMD-tábor zöme még a fizikai hanghordozók fénykorában szocializálódott, így aztán számu(n)kra különösen hosszúnak tűnhetett a Moebius óta eltelt másfél évtized. Aki kereste, a köztes időben is megtalálhatta azért Veres Gáborékat, ha csak a legmeghatározóbb mérföldköveket nézzük, megjelent a 4.1, majd a 4.2 EP, utóbb néhány single, amikor éppen az a formátum tűnt kiútnak. „Itt vagyok még, nem tűntem el, remélem így is megfelel" – így állít irányba a rég várt, friss sorlemez. [...] A WMD a hazai extrém metál mezőny örök színfoltja számomra, szöveg és zene elegyének nemnewtoni folyadéka, így túl azon, hogy nyilván én sem reméltem tőlük egy újkori Klausztrofóniát, semmiképpen sem értem volna be Gáboréktól valami középszerűvel. Az extrém apukák fekete lemezéről sok mindent el lehet mondani, de azt szerencsére semmiképpen, hogy középutas volna.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Shock! Magazin honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Egyenes kerülő" (2024)
